2010. március 5-7. között került megrendezésre első műhelymunkánk Budapesten, mely a „Család vagy munka; család és munka… - Te hova teszed a hangsúlyt?" címet kapta az esemény vezetőjétől, Zöldyné Szita Erzsébet, TCI mestertrénertől. A program módszeréből adódóan ugyan keveset lehetett előre tudni a műhelymunka programjáról, nagy örömünkre szolgált azonban, hogy jelentkezők így is szép számmal akadtak. A résztvevők a Kárpát-medence különböző területeiről érkeztek: Ausztriából, Romániából és Magyarország több megyéjéből is. Így alakult ki az a 21 fős létszám, mely a közel három nap során összecsiszolódott kis csapattá nőtte ki magát.

A lelkes együttműködéshez nagyban hozzájárult az ún. TCI módszer  alkalmazása, mely lehetővé tette az egyéni gondolatok, tapasztalatok és élmények közösségivé formálását az érintett témakörökön belül. A tréning első lépéseként szó esett az egyéni indíttatásokról és a műhelymunkán való részvétel motiváltságáról, amely megalapozta a bizalomteljes légkör létrejöttét a résztvevők között. Előtérbe került az Európai Unió női-férfi esélyegyenlőségi politikája és gyakorlata, valamint a női életpálya egyes szakaszainak értelmezése is. Hangsúlyos részt kapott az az egyénileg elkészített kompetencia portfolió, mely lehetőséget nyújtott arra, hogy a családban megszerzett képességek párhuzamba kerüljenek a munkahelyen elsajátított ismeretekkel. A program zárásaként pedig fontos szerepet töltött be a „munka – család - társadalom/közösség - saját személyem” négyesének vizsgálata, mely arra késztette a résztvevőket, hogy saját életükön belül találják meg azt az utat, mely a jövőben segíti őket egyensúlyuk megteremtésében.

Az imént felsorolt témakörök érintése mellett egy-két informálisabb rész arra is lehetőséget biztosított a jelenlevőknek, hogy átadhassák magukat a nyugalomnak, a közösség adta biztonságnak, az újszerűségnek, az élményeknek. Ehhez nyújtott tökéletes eszközt a műhelymunka trénere által megismertetett szimbolikus tánc és az a csoportmunkára épülő játék, amely során a kanadai vadlibák példamutató közösségi életéről is szó esett. Sok esetben mindennél többet jelentettek ezek a „szabad” percek. A műhelymunka népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban mint, hogy a következő alkalmak során sokan már ismerősként üdvözölhetjük egymást.